Szombathelyi Kézilabda Klub és Akadémia

Volt egyszer egy NB/I

Horváthné Maródi Etelka neve jól cseng az idősebb szombathelyi kézilabda-barátok körében. Az egykori irányító-átlövő a Cipőgyár csapatával az NB/I-be jutott – a jelenleg is aktív Etelka néni szurkol a Swietelsky-SZKKA alakulatának, hogy Szombathelynek újra legyen élvonalbeli kézicsapata.
Volt egyszer egy NB/I

Horváthné Maródi Etelka életének fontos része a sport, az aktív kézilabdázás után nosztalgiacsapatot alapítottak egykori játékostársaival, akikkel mind a mai napig remek barátságot ápol. Sőt, néhány éve „profilt váltottak”, és mostanság inkább tekéznek a barátnőivel.
– Mindennek a kulcsa a barátság, egy csapatsportban abban az esetben lehet sikereket elérni, ha nemcsak a pályán, hanem a privát életben is jó, közeli, baráti viszonyban vannak egymással a játékosok. Mi is így éltünk, mint egy nagy család. Amikor a Cipőgyárba kerültem dolgozni, gyorsan elhívtak a kézilabdásokhoz. Jó társaság jött össze, és a pályán is maradandót alkottunk. 1968-ban megnyertük az NB/II-őt, majd a rá következő évben az NB/I B-t is. 1970-ben az élvonalban léphettünk pályára – még valóban pályára, s nem parkettre, a Dózsa György úti salakos pályán rendeztük a meccseinket. Abban az évben nem sikerült megkapaszkodnunk a legjobbak között, de a kiesés után visszakerültünk, és ’72-ben, valamint ’73-ban ismét az NB/I tagja volt a szombathelyi együttes – elevenítette fel a vasi kézilabda aranykorát Maródi Etelka, aki nagyon szorít az SZKKA csapatának, hogy sikerüljön ezúttal is a feljutás.
– Drukkolok a csapatnak, hatalmas dolog lenne a legjobbak között szerepelni. Rengeteget változott a játék az elmúlt néhány évtizedben, gyorsabb lett lényegesen, mint korábban. Emlékszem olyan mérkőzésünkre, amelyet Győrben 3–2-re veszítettünk el – mert ugye akkor nem volt még passzív játék, kvázi támadóidő. És a fiatalságról: fontos, hogy az akadémián már egészen kis kortól komoly szakemberek foglalkoznak a gyerekekkel, így folyamatosan lehet képezni, fejleszteni a kicsiket. A versenyeztetést is kiemelném, mert így a csapatszellem már korán kialakul egy-egy generációnál. Mi is nagyokat harcoltunk, és remélem, ez az elszánt harci szellem jellemzi a mi lányainkat is. Ha megvan az összhang a csajok között pályán kívül is, akkor az már fél siker. Kijövök a soron következő találkozóra, remélem, szerencsét hozok az SZKKA-nak – zárta szavait Horváthné Maródi Etelka.